MÁSODIK KÖNYV
VRINDÁVANAKHANDA
Első fejezet
Nanda és Szannanda párbeszéde, áttelepülés Vrindávaná-ba
A Krisná-parti, kakukkszótól és tréfás papagájok csivitelésétől lármás, virágcsokrok tömegétől roskadozó dévapuspa ligetben sétáló kagylósnyakú, vállukat karoló Rádhákrisna legyen az én szerencsém! A tudatlanság homályától vak szemet a tudás szemkenőcsének kenőpálcájával, aki kitisztítva felnyitja, hódolat annak a Sríguru-nak!
Srínárada így szólt:
Egyszer Nanda baljós jeleket látva összehívta a segítő nandákat, upanandákat, vrisabhánukat, vrisabhánuvarákat s az öregeket, és ekképpen szólt az összegyűltek előtt.
Nanda így szólt:
Mahávaná-ban baljós események történnek, mi a teendő?, mondjátok!
Srínárada így szólt:
Hallva ezt Szannanda gópa, korban első, mantratudó, Rámakrisná-t ölbe véve Nadarádzsá-t szólította.
Szannanda így szólt:
El kell innen költöznünk minden segítőnkkel, olyan helyre kell mennünk, ahol nincsenek baljós események. A gyermeked Krisna a lélegzet, az élet Vradzsa lakóinak, Vradzsa gazdagsága, a család mécse, gyermeki játékkal mámorító. Jaj, Bakí, a kordé, Trinávarta, a dőlő fa, ezektől megmenekült a gyermek, mi jöhet még ezután? Ezért mindnyájan gyermekeinkkel együtt induljunk Vrindávaná-ba, s a szerencsétlenségek múltán jöjjünk ide vissza.
Nanda így szólt:
Hány krósa kiterjedésű és milyen távolságra van Vradzsá-tól az a Vrindávana erdő, hé bölcsek kiválója! milyen az, s mik előnyei, mondd el!
Szannanda így szólt:
A Barhis-tól északkeletre, Jadu városától délre, Sónapurá-tól nyugatra fekvő területet Máthura Mandalá-nak ismerik. Ezen belül egy húsz és fél jódzsana kiterjedésű területet Isteni Máthura Mandalá-nak vagy Vradzsá-nak mondják a bölcsek. Mathurá-ban Sauri házában Gargácsárja szájából magam hallottam, hogy Tírtharádzsa is hódol az Isteni Máthura Mandala előtt. Az ottani erdők közül kiemelkedik a Vrindávana, ami Paripúrnatamá-nak is lelket rabló játéktere. A Vaikunthá-nál nincs magasabb világ, nem volt és nem lesz, az egy Vrindávana nevű a magas Vaikunthá-nál is magasabb. Ahol a Góvardhana nevű, hegyek királya ragyog, ahol a Kálindí-menti fövény a jólét otthona, ahol a Brihatszánu hegy és a Nandísvara hegy magaslik, ami huszonnégy krósa kiterjedésű és erdőségekkel borított, állatok, gópák és gópík, tehenek gyönyörűséges lakhelye, s melyet folyondárkötegek hálóznak azt az erdőt nevezik Vrindávaná-nak.
Nanda így szólt:
Hé Szannanda! Tírtharádzsa mikor hódolt ennek a Vradzsá-nak?, szeretném ezt megtudni, igen erős a vágyam.
Szannanda így szólt:
Korábban egy naimittika pralaja idején megjelent egy hatalmas daitja, Sankhászura, amikor Brahmá elaludt, az a védák ellensége, a daitják bikája az isteneket legyőzve elrabolta a Brahmalóká-ból a védákat és a vég tengerébe merült, a védák eltűnésével az istenek ereje is eltűnt. Akkor maga Hari púrna avatára Matszja nagyszerű testét felöltve a naimittika pralaja áradatában harcolt azzal a daitjával Jadzsnyarát. A nagy erejű Sankha daitja szigonnyal támadta Hari-t, Hari harci korongjával a szigonyt száz darabba vágta. Harivisnu mellkasára Sankha fejével mért ütést, Parátpara meg sem moccant attól az ütéstől. Akkor Matszja formát öltő Hari pörölyt véve elő azt a nagy erejű, kagyló formát öltő daitját a hátán megütötte. Az a pöröly ütésének erejétől megszédült, de magát újra összeszedve ököllel támadta Hari-t. Akkor a felbőszült Visnu Bhagaván Kamaléksana kemény szarvú koponyáját korongjával lemetszette. Hé Vradzsésvara! legyőzve Sankhá-t Visnu az istenekkel együtt Prajágá-ba ment, és ott Hari Brahmá-nak átadta a védákat. Az istenek seregével együtt a szabályokat betartva áldozatot mutatott be, és Prajágá-t odahívva Tírtharádzsá-vá avatta. Az Aksajavata fa látszatra mintha napernyő, Muniszutá és Bhánuszutá hullámai megannyi jakfarklegyező, Tírtharádzsát beragyogták. Hé kiváló értelmű!, akkor Dzsambúdvípa összes tírthája ajándékot hozva Tírtharádzsá-nak érkezett oda. Miután tisztelték és hódoltak Tírtharádzsá-nak az összes tírtha otthonába távozott, hé Nanda!, majd az istenekkel együtt Hari is. Ekkor megérkezett Nárada a viszályt kedvelő Muníndra, és a trónusán tündöklő Tírtharádzsá-t megszólította.
Srínárada így szólt:
Hé Tírtharádzsa!, téged, a hevülésben kiválót tisztelnek a tírthák, az összes fő tírtha ajándékkal hódol neked. Vradzsá-ból Vrindávana és a többi tírtha nem jöttek ide elébed, a tírthák királya vagy, ezek a zavarodottak semmibe sem vesznek.
Szannanda így szólt:
Ekként beszélve, maga a dévarisik igaza távozott, a haragos Tírtharádzsa Hari világába futott. Hari előtt meghajolva körbejárta, s kezeivel üdvözölve megállott előtte, tírthák gyűrűjében ülő Srínáthá-t Tírtharát ekként szólította.
Tírtharádzsa így szólt:
Hé Dévadéva! itt vagyok, Te tettél Tírtharádzsá-vá, a tírthák nekem áldoznak Mathurá körét kivéve. Vradzsa öntelt tírthái bizony megaláznak, ezért Neked elmondani jöttem otthonodba.
Sríbhagaván így szólt:
Igen, a Föld minden tírthá-jának királya te lettél, de bizony nem saját otthonomban. Mit akarsz te az én otthonomban, hogy így össze-vissza beszélsz? Tírtharádzsa hallgasd szavam, s aztán menjél haza! Mathurámandala az én legfelső feletti lakom, ragyog három világ felett, végidőben sem pusztul el.
Szannanda így szólt:
Ekként hallván Tírtharádzsa meglepődött, gőgje elszállt, eljött s meghajolva köszöntötte Máthura Vradzsamandalá-t. Aztán körbejárva Vradzsá-t otthonába eltávozott. Ezt, a Föld dölyfét megtörőt már korábban megmutatták, most eléd tártam, mi egyebet akarsz még hallani?
Nanda így szólt:
Hé Gópésa!, mondd el nekem, hogy korábban ki mutatta meg ezt a Föld dölyfét megtörő Máthura Vradzsamandalá-t?
Szannanda így szólt:
Ennek a Váráhakalpá-nak a kezdetén Prabhu Hari Váráha alakját öltve a Raszátalá-ból agyarára véve emelte ki a Földet. A vizek árjában csörtető Bhagaván Ramésvara Déva Dzsanárdaná-t az agyarain tündöklő Föld ekként szólította.
Dhará így szólt:
Ó Déva!, hol a hely melyre lehelyezhetsz engem? a világot víz önti el,hé Prabhó! mondjad el!
Váráha így szólt:
Amikor majd fák tűnnek fel, s a víz kezd háborogni, akkor helyezlek helyedre, addig lesd a fákat!
Dhará így szólt:
A helyhez kötött lények teremtése már megtörtént rajtam, ki még Dharaní kívülem?, én vagyok fenntartó!
Szannanda így szólt:
Ekként szólt s maga előtt a vízben csodás fákat pillantott meg, ezt látva Prithiví, kinek dölyfje elszállt Hari-t szólította.
Dhará így szólt:
Hé Déva!, milyen hely ez, ezekkel a zsengehajtású fákkal? Lelkemben döbbenet Prabhó!, Jadzsnyapati mondd el!
Váráha így szólt:
Hé Nitambiní! előttünk a Gólóká-val együttes Máthuramandala tűnt fel, mely a pralaja idején sem múlik.
Szannanda így szólt:
A csodálkozó Föld ezt hallván önhittségét elvesztette, ezért hé Nanda! hé Mahábáhá! ez a Vradzsa mindennél több. Az ember hallgatva ezt a Vradzsa jelentőségét felszabadul az életek köréből, Máthura Vradzsamandalá-t te, Tírtharádzsa fölöttinek ismerd!