Vrindávanakhanda

MÁSODIK KÖNYV

VRINDÁVANAKHANDA

                                      Első fejezet

Nanda és Szannanda párbeszéde, áttelepülés Vrindávaná-ba

A Krisná-parti, kakukkszótól és tréfás papagájok csivitelésétől lármás, virágcsokrok tömegétől roskadozó dévapuspa ligetben sétáló kagylósnyakú, vállukat karoló Rádhákrisna legyen az én szerencsém!         A tudatlanság homályától vak szemet a tudás szemkenőcsének kenőpálcájával, aki kitisztítva felnyitja, hódolat annak a Sríguru-nak!

Srínárada így szólt:

Egyszer Nanda baljós jeleket látva összehívta a segítő nandákat, upanandákat, vrisabhánukat, vrisabhánuvarákat s az öregeket, és ekképpen szólt az összegyűltek előtt.

Nanda így szólt:

Mahávaná-ban baljós események történnek, mi a teendő?, mondjátok!

Srínárada így szólt:

Hallva ezt Szannanda gópa, korban első, mantratudó, Rámakrisná-t ölbe véve Nadarádzsá-t szólította.

Szannanda így szólt:

El kell innen költöznünk minden segítőnkkel, olyan helyre kell mennünk, ahol nincsenek baljós események. A gyermeked Krisna a lélegzet, az élet Vradzsa lakóinak, Vradzsa gazdagsága, a család mécse, gyermeki játékkal mámorító. Jaj, Bakí, a kordé, Trinávarta, a dőlő fa, ezektől megmenekült a gyermek, mi jöhet még ezután? Ezért mindnyájan gyermekeinkkel együtt induljunk Vrindávaná-ba, s a szerencsétlenségek múltán jöjjünk ide vissza. 

Nanda így szólt:

Hány krósa kiterjedésű és milyen távolságra van Vradzsá-tól az a Vrindávana erdő, hé bölcsek kiválója! milyen az, s mik előnyei, mondd el!

Szannanda így szólt:

A Barhis-tól északkeletre, Jadu városától délre, Sónapurá-tól nyugatra fekvő területet Máthura Mandalá-nak ismerik. Ezen belül egy húsz és fél jódzsana kiterjedésű területet Isteni Máthura Mandalá-nak vagy Vradzsá-nak mondják a bölcsek. Mathurá-ban Sauri házában Gargácsárja szájából magam hallottam, hogy Tírtharádzsa is hódol az Isteni Máthura Mandala előtt. Az ottani erdők közül kiemelkedik a Vrindávana, ami Paripúrnatamá-nak is lelket rabló játéktere. A Vaikunthá-nál nincs magasabb világ, nem volt és nem lesz, az egy Vrindávana nevű a magas Vaikunthá-nál is magasabb. Ahol a Góvardhana nevű, hegyek királya ragyog, ahol a Kálindí-menti fövény a jólét otthona, ahol a Brihatszánu hegy és a Nandísvara hegy magaslik, ami huszonnégy krósa kiterjedésű és erdőségekkel borított, állatok, gópák és gópík, tehenek gyönyörűséges lakhelye, s melyet folyondárkötegek hálóznak azt az erdőt nevezik Vrindávaná-nak.

Nanda így szólt:

Hé Szannanda! Tírtharádzsa mikor hódolt ennek a Vradzsá-nak?, szeretném ezt megtudni, igen erős a vágyam. 

Szannanda így szólt:

Korábban egy naimittika pralaja idején megjelent egy hatalmas daitja, Sankhászura, amikor Brahmá elaludt, az a védák ellensége, a daitják bikája az isteneket legyőzve elrabolta a Brahmalóká-ból a védákat és a vég tengerébe merült, a védák eltűnésével az istenek ereje is eltűnt. Akkor maga Hari púrna avatára Matszja nagyszerű testét felöltve a naimittika pralaja áradatában harcolt azzal a daitjával Jadzsnyarát. A nagy erejű Sankha daitja szigonnyal támadta Hari-t, Hari harci korongjával a szigonyt száz darabba vágta. Harivisnu mellkasára Sankha fejével mért ütést, Parátpara meg sem moccant attól az ütéstől. Akkor Matszja formát öltő Hari pörölyt véve elő azt a nagy erejű, kagyló formát öltő daitját a hátán megütötte. Az a pöröly ütésének erejétől megszédült, de magát újra összeszedve ököllel támadta Hari-t. Akkor a felbőszült Visnu Bhagaván Kamaléksana kemény szarvú koponyáját korongjával lemetszette. Hé Vradzsésvara! legyőzve Sankhá-t Visnu az istenekkel együtt Prajágá-ba ment, és ott Hari Brahmá-nak átadta a védákat. Az istenek seregével együtt a szabályokat betartva áldozatot mutatott be, és Prajágá-t odahívva Tírtharádzsá-vá avatta. Az Aksajavata fa látszatra mintha napernyő, Muniszutá és Bhánuszutá hullámai megannyi jakfarklegyező, Tírtharádzsát beragyogták. Hé kiváló értelmű!, akkor Dzsambúdvípa összes tírthája ajándékot hozva Tírtharádzsá-nak érkezett oda. Miután tisztelték és hódoltak Tírtharádzsá-nak az összes tírtha otthonába távozott, hé Nanda!, majd az istenekkel együtt Hari is. Ekkor megérkezett Nárada a viszályt kedvelő Muníndra, és a trónusán tündöklő Tírtharádzsá-t megszólította.

Srínárada így szólt:

Hé Tírtharádzsa!, téged, a hevülésben kiválót tisztelnek a tírthák, az összes fő tírtha ajándékkal hódol neked. Vradzsá-ból Vrindávana és a többi tírtha nem jöttek ide elébed, a tírthák királya vagy, ezek a zavarodottak semmibe sem vesznek. 

Szannanda így szólt:

Ekként beszélve, maga a dévarisik igaza távozott, a haragos Tírtharádzsa Hari világába futott. Hari előtt meghajolva körbejárta, s kezeivel üdvözölve megállott előtte, tírthák gyűrűjében ülő Srínáthá-t Tírtharát ekként szólította.

Tírtharádzsa így szólt:

Hé Dévadéva! itt vagyok, Te tettél Tírtharádzsá-vá, a tírthák nekem áldoznak Mathurá körét kivéve. Vradzsa öntelt tírthái bizony megaláznak, ezért Neked elmondani jöttem otthonodba.

Sríbhagaván így szólt:

Igen, a Föld minden tírthá-jának királya te lettél, de bizony nem saját otthonomban. Mit akarsz te az én otthonomban, hogy így össze-vissza beszélsz? Tírtharádzsa hallgasd szavam, s aztán menjél haza! Mathurámandala az én legfelső feletti lakom, ragyog három világ felett, végidőben sem pusztul el.

Szannanda így szólt:

Ekként hallván Tírtharádzsa meglepődött, gőgje elszállt, eljött s meghajolva köszöntötte Máthura Vradzsamandalá-t. Aztán körbejárva Vradzsá-t otthonába eltávozott. Ezt, a Föld dölyfét megtörőt már korábban megmutatták, most eléd tártam, mi egyebet akarsz még hallani?

Nanda így szólt:

Hé Gópésa!, mondd el nekem, hogy korábban ki mutatta meg ezt a Föld dölyfét megtörő Máthura Vradzsamandalá-t?

Szannanda így szólt:

Ennek a Váráhakalpá-nak a kezdetén Prabhu Hari Váráha alakját öltve a Raszátalá-ból agyarára véve emelte ki a Földet. A vizek árjában csörtető Bhagaván Ramésvara Déva Dzsanárdaná-t az agyarain tündöklő Föld ekként szólította.

Dhará így szólt:

Ó Déva!, hol a hely melyre lehelyezhetsz engem? a világot víz önti el,hé Prabhó! mondjad el!

Váráha így szólt:

Amikor majd fák tűnnek fel, s a víz kezd háborogni, akkor helyezlek helyedre, addig lesd a fákat!

Dhará így szólt:

A helyhez kötött lények teremtése már megtörtént rajtam, ki még Dharaní kívülem?, én vagyok fenntartó!

Szannanda így szólt:

Ekként szólt s maga előtt a vízben csodás fákat pillantott meg, ezt látva Prithiví, kinek dölyfje elszállt Hari-t szólította.

Dhará így szólt:

Hé Déva!, milyen hely ez, ezekkel a zsengehajtású fákkal? Lelkemben döbbenet Prabhó!, Jadzsnyapati mondd el!

Váráha így szólt:

Hé Nitambiní! előttünk a Gólóká-val együttes Máthuramandala tűnt fel, mely a pralaja idején sem múlik.

Szannanda így szólt:

A csodálkozó Föld ezt hallván önhittségét elvesztette, ezért hé Nanda! hé Mahábáhá! ez a Vradzsa mindennél több. Az ember hallgatva ezt a Vradzsa jelentőségét felszabadul az életek köréből, Máthura Vradzsamandalá-t te, Tírtharádzsa fölöttinek ismerd!

Második fejezet

                               Girirádzsa megjelenése

Nanda így szólt:

Hé nagy tudású Szannanda! mindent tudsz, sokat hallottál, a te, az elbeszélő szájából hallottam Vradzsa körének jelentőségét. Beszélj nekem annak a Góvardhana nevű hegynek a létrejöttéről! Miért mondják ezt Girivara Girirádzsá-nak? És ez a Jamuná folyó mely világból szállott alá, nagyságáról beszélj nekem, tudóknak vagy kiválója!

Szannanda így szólt:

Egyszer Hásztinapurá-ban is ezt kérdezte Bhísmá-tól, a dharmát fenntartók kiválójától Pándu sok ember füle hallatára.                                   Paripúrnatama Bhagaván önmaga Sríkrisna, végtelen világegyetemek és Gólóka ura, Prabhu Déva Dzsanárdana a Földet terhétől szabadítani indultában emígy szólt Rádhá-hoz:" Prijé!, Bhíru! te is indulj le a Földre!"

Rádhá így szólt:

Ahol nincs a Vrindávana, sem Jamuná folyó, ahol nincsen Góvardhana nem nyugszik a lelkem.

Szannanda így szólt:

Maga Sríhari saját otthonából negyvennyolc krósányi területet, Góvardhaná-t és Jamuná-t leküldte a Földre. Megérkezett akkor ide huszonnégy erdővel az az összes világ által dicsért negyvennyolc krósa terület. Bháratá-tól nyugatra, Sálmalídvípa közepén született meg Góvardhana Drónácsala nejétől. Góvardhana tetejére virágot esőztek az istenek, Himálaja, Szuméru és a többi hegyek mind egybegyűltek. Meghajolva, körbejárva, szabályok szerint imádva a nagy hegyek Góvardhana magasztos dicsénekét zengték.

A hegyek így szóltak:

Te, magának a Paripúrnatama Krisnacsandrának tehenek gulyáival, gópíkkal, gópákkal teljes Gólóká-jában, te, a Góvardhana nevű ragyogsz Vrindáranjá-ban, te most királyunk leszel, nekünk minden hegynek! Hódolat neked Gólóka Vrindávana ölében nyugvó gyöngykoronájának, Púrnabrahman ernyőjének, hódolat Góvardhaná-nak!

Szannanda így szólt:

Ekként dicsőítve a hegyek mindahányan saját otthonukba tértek, innentől hívják ezt a hegyek kiválóját Girirádzsá-nak. Egyszer a munik igaza, a vándorló Pulasztja Mahámuni meglátta Drónácsala fiát, a sötétlő nagyszerű Góvardhana hegyet, mádhavílatiká virágai és gyümölcsök súlyát viselőt, vízesések dalától zúgó, barlangkincstárakkal ékes békéset, hevülésre alkalmasat, drágakővel borítottat, lelket rabló száz hegycsúcsút, csillámló ásványérc testűt, hegyes-völgyest, madárdalost, alj s lomb lakóinak helyét, pávarikoltástól hangost, ki móksát vágyóknak adja a  muktit . Az arra vágyó munik tigrise Dróna lábaihoz érkezett, Dróna, a hegy üdvözölte, Pulasztja ezt mondta neki.

Pulasztja így szólt:

Hé Dróna! Indra vagy a hegyek között, az istenek imádnak, menny füvei táplálója, embereknek életadó. Kásísztha mahámuniként céllal jöttem hozzád, add Góvardhana fiadat, nincs más célom itten! Visvésvara Déva Kásí nevű nagy városa, hol távozva a bűnös is eléri a móksát. Ahol Gangá kanyarodik, ahol maga Visvanátha, ott fogom őt elhelyezni, ahol semmi hegy sincs. Fákkal s indákkal borított Góvardhana tenfiadon, azon fogok én hevülni, lelkemben ez ébredt.

Szannanda így szólt:

Pulasztja szavait hallva fia szeretetáradatától felzaklatott, könnyekkel telt szemű Drónagiri e szavakkal szólt a munihoz.

Dróna így szólt:

Fiam szeretetében vergődöm, aki nekem igen kedves, hé Mahámuné! az átkodtól nagyon félek,ezért majd ezt mondom neki. Hé fiam!, menj a munival Bháratá-ba, a tettek erényes mezejére, ahol a három célt eléri az ember, s pillanat alatt a móksát!

Góvardhana így szólt:

Muné!, hogyan viszel engem?, kinek hossza nyolc jódzsana, magasságom két jódzsana, szélességem öt jódzsana. 

Pulasztja így szólt:

Hé fiam! kezemre kényelmesen ülve, így utazva jutsz el oda, kezemen szállítlak téged, amíg elérünk Kásí-ba.

Góvardhana így szólt:

Hé Muné!,hol engem földre teszel, fogadalmat teszek, arról a szent helyről, bizony fel nem kelek.

Pulasztja így szólt:

Kössünk egyezséget! Sálmalidvípá-tól Kauszalá-ig az úton sehol sem teszlek le téged, ez a fogadalmam.

Szannanda így szólt:

Akkor az a nagy hegy felszállt abba a munitenyérbe, s köszöntötte atyját, a könnyek tengerével elárasztott szemű Dróná-t. A muni jobb kezén tartva a hegyet óvatosan haladt tova, erejét így megmutatva elért Vradzsamandalá-ba. A születéseire emlékező hegy magában így szólt:" Paripúrnatama Bhagaván maga Sríkrisna végtelen világegyetemek ura itt Vradzsá-ban fog születni, gópála gyerekekkel együtt gyermeki játékát, ifjonti tetteit, az adás játékát, a büszkeség játékát Hari itt fogja játszani, ezért nem kell továbbmennem, ez Gólóka ás Jamuná.  Sríkrisna Rádhával együtt itt száll alá Gólóká-ból, minden célom elérem itt megpillantva a magasztost. Ekként gondolva magában, nagy súlyával a muninak nyomta kezét, bizony a muni is fáradt,  elfeledve ígéretét. A hegyet eresztve kezéből Vradzsamandala földjére tette, a tehertől elgyötörten félrehúzódott vizelni. Vízben mosdva tisztálkodott Pulasztja, munik igaza, s a magas Góvardhana hegynek " emelkedj fel!" mondta. Azt a nehézsúlyú hegyet keze nem tudta emelni, így a nagy bölcs testi-lelki erőt gyűjtve próbálta felvenni. A muni ugyan megragadta, s lágy szavakkal kérte, mégis Dróna fia egy ujjnyit sem mozdult.

Pulasztja így szólt:

Hé Girisréstha! indulj, indulj, ne nehezedj, ne nehezedj! Tudom rám megharagudtál, mondjad gyorsan, amit akarsz!

Góvardhana így szólt:

Hé Muné! nem az én hibám ez, te helyeztél le a földre, nem fogok felemelkedni, ahogy korábban fogadtam.

Szannanda így szólt:

Pulasztja, munik tigrise, dühtől homály érzékein, ajka remeg, munkája hiába, Dróna fiát megátkozta.

Pulasztja így szólt:

Hé Giré! vakmerő vagy, nem teszed meg mit akartam, szezámmagnyit fogyjál ezért mindig napról napra.

Szannanda így szólt:

Pulasztja, a risi Kásí felé indult, Góvardhana a hegy azóta, hé Nanda! napról napra szezámmagnyit csökken. Amíg Bhágírathí Gangá, amíg Góvardhana Giri, addig Kali bűvereje nem fog növekedni. Góvardhana megjelenése és útja az ember nagyobbnál nagyobb bűneit pusztítja, tiszta. Eléd tártam ezt a kedvelt, csodást, itt a Földön muktit adót, ebben semmi kétség.